Legkisebb gyermekünket  -aki 10 éves- viseli meg legjobban a heti váltás és maga a válás. Nagyon nehéz kezelni picinyke gondolatvilágának szárnyalását. Hisz egyenes kérdéseire azonnali választ vár. Értelmes, egyenrangú, korrekt választ.

A Tisztelt Bíróság és MI szülők "elértük"  ezalatt a cirka 3 év alatt, hogy a gyerekeink folyamatos bizonytalanságban vergődnek. Márpedig érzelmi bizonytalanságban létezni nap- nap után olyanná teszi az embert, mint egy háborgó óceán. Egyik pillanatban minden jó és szép, és egyébként a lecke is tanulható és szerethető az adott tantárgy, a másik pillanatban képes elpusztítani a Földet is, azt , ahol azok élnek akik az Ő "pusztulását" okozzák. Majd újra csend...Olyanná lett ez a kis ember, mint egy háborgó óceán. Hol egészen a mélyére látok, mert nyugodt, nem fodrozódik, máskor pedig cunamikkal kell küzdenem. Milyen önző is vagyok....nem én küzdök abban a pillanatban...hanem Ő...önönmagával :(

Rájöttem, jobb ilyenkor Őt hagyni magában, a saját gondolatai rendezésére, vagy csak egyszerűen sírja- dühöngje ki magát. Igen ám! De hol a határ? Mikor mondhatom neki, hogy most már aztán elég! "Ne beszélj csúnyán, ne tombolj, ne rongáld meg a ...." Két varázsszó van. TÜRELEM és KÖVETKEZETESSÉG. Türelem ahhoz, hogy fájdalma van amit ki kell, hogy adjon, következetesség arra, hogy attól még nem törünk- zúzunk mindent magunk körül.

Viszont van egy pont amikor is már nem vagy képes magad segíteni rajta. Ezért fordultunk pszichológushoz. Valahol az éterben a férjem és a drnő között félreértés alakult ki, mert nem a kisfiamnak, hanem nekünk kellett a kapun belülre kerülnünk.. Nagyon meglepődtem, de hát a gyerekért mindent.....

Nagy várakozással tekintettem a drnővel való találkozásra. Hittem, hogy ez segít a fiamnak, pláne, hogy Ő kérte,  tudjon beszélni valaki olyannal, aki nem apja nem anyja, és megőrzi az Ő picinyke lelkének kusza titkait. Hófehér kerítés, kellemes sárga fal, gondozott növények. Ez a kép fogadott a drnő háza láttán. Kiszálltunk az autóból és Balázs irdatlan futásnak eredt. Hiába kiabáltunk utána, kérve álljon meg, jöjjön vissza, Ő csak futott- és futott. Eddig a benne halmozódó érzelmek, mint fájdalma a testnek, fájdalma a léleknek és fájdalma a kimondott szavaknak, ebben a pillanatban felrobbantak benne. Loholt az elveszett dolgok után, vagy nem is után, sokkal inkább az elvesztés bizonyossága elöl. A válásunkkal minden remény elszállt belőle amivel a biztonságérzete is elveszett. Rohant a végtelen homokban, s mire utolértük ott térdelt benne fájdalmától összegömbölyödve. Férjemmel próbáltuk rávenni, hogy menjünk be, de MEGTAGADTA.

A drnő azt mondta, először minket akar "megvizsgálni", mert a gyerek az csak a mi tükörképünk. Pokoli délutánt szerzett ezzel nekem. Felkavart mindent, amiből sikerült a 3 év alatt kigyógyulnom. Olyan volt, mintha újra a bíróságon ülnék és sorolnám a sérelmeim, Ő pedig újabb sz..kupacokat lapátolna a fejemre, és persze fordítva.  Azt leszűrtem rövid idő alatt, hogy szakmáját értő emberrel ülök szemben, aki látta, hallotta a néma sikolyt mosolyom mögött. De én ezt nem akaroooooom!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Lezártam, hagyjanak békén! Ordítottam volna legszívesebben, de disztingváltam.

Azt mondta- amit magunktól is tudtunk egyébként- , hogy addig, míg nem vagyunk képesek nyugodtan, feszélyezés nélkül beszélgetni, és itt a beszélgetéseken van a hangsúly, addig a gyerekeink sem fognak megnyugodni. Állította tele vagyunk vegyes érzelmekkel, dühvel, fájdalommal a másik irányában. Kérte, ne nagyon találkozzunk. Szegény, nem tudta mi is van valójában a háttérben. Mi már SOHA, de SOHA nem leszünk képesek normálisan beszélgetni egymással. Senki nem érti, hogy kerül egy "egyszerű" válásba 17 alperes......én pedig már nem magyarázom, meguntam. A férjnek minden a vagyonról szól. Papírokról, pénzről, győzelmekről -de minden áron- és persze manipulált érzelmekről. 

Tudom, hogy kettős játékot játszik, amit a pszichológusnak és amit a bíróságon mond, színjáték. Ismerem, tudom, hogy hazudik. Már csak azt nem értem, engem miért zaklat fel????? Miért szeretném tőle hallani, haragszom rád, lezártam, örülök, hogy megtaláltad a társad én is azon leszek, hogy.......

Ehelyett; "Te semmit sem tudsz, semminek nincs itt még az ideje, az lesz amit mondtam. Angliába megyünk..együtt.....a végén majd megérted miért volt erre szükség.....az apádat sem ismered....Ő nem az, aki......" 

Istenem segíts!!!!Meddig tart ez még???

A pszichológus is megkérdezte tőle, miért terelte rögtön jogi útra ezt az egészet, mikor még tele van érzelmekkel??? Hogy létezik az, hogy vasárnap este 18:00-kor kiderül a megcsalás és másnap reggel 8:00- kor már az ügyvéd által megfogalmazott levél már készen van. Mi volt benne? Hát az, hogy mit csináljak, illetve mit ne csináljak a nem létező vagyonnal. Érthetetlen. 

A jogrendszer- ha ezt annak lehet nevezni- totálisan tönkre tett mindannyiunkat. Ami a legfájóbb, a gyerekek szenvednek a legjobban. Ez a JOG. Nemhogy segíti a minél fájdalom- és zökkenőmentesebb elválást, szétválást, hanem sokkal inkább ők tehetők felelőssé a gyermekek zaklatottságáért.

Kérdezem én, hogy tarthat ma Mo-on egy gyerekelhelyezési per 29 hónapja, azaz  2,5 éve!!!!!!!!!!!!!

Ki az, aki ezt hagyja?????

kérdések....kérdések....kérdések...

de nekik mi csak papírkupac vagyunk...semmi több.....nem gyerek....nem anya.....és nem is apa.......

ez KATASZTRÓFÁLIS!!!!!!!!!!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://valasujelet-eletmodvaltassal.blog.hu/api/trackback/id/tr505247557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.