"Kecskeméti albérletemben vagyok és elkezdődött az apahét. Próbálom magamban tudatosítani, hogy ezzel elkezdődött az "új életem" is. Most szembesülök csak igazán azzal a ténnyel, hogy Családunk és Egységünk nincs többé! Elfeleződtünk, osztozkodunk a gyerekeken, mint az utolsó szelet kenyéren. Szánalmas! Csak járok- kelek a lakásban nem találva a helyem.

Többször belenézek a szennyes tartóba- üres. Kimegyek a konyhába, rend van. Pakolnám a széthagyott játékokat és ruhákat, de nincs mit pakolni!  Nincs a pulton a megszokott ételek sokasága amit ugye egy 5 tagú család elfogyaszt.Megőrjít ez a pokoli csend! Megrázom magam és hangosan utasítom belső énemet, csak a jóra és a jövőre kell koncentrálni.

Rákattantam a netre. Olvasom az egymást követő  "válás után"-i talpra állási praktikákat. Baromságok!!!! Javasolja, hogy ne találkozz az exeddel (oké, de, hogy adom át a gyereket?), ne ücsörögj otthon, makramézz, találd meg magad, dolgozz (mintha nem abból tartanánk el a gyerekeinek ), jógázz, egyél salátát, kenj magadra joghurtot......maszlag. Ezektől mi lesz jobb????

Gyászolni akarok! Nem akarok Macsó Women lenni! Az biztos, hogy egy anya (apa) nem fuldokolhat a taknyában (bocsi) és nem tocsoghat az önsajnálatban. De a válást  fel kell dolgozni, az pedig mérhetetlen fájdalommal  és könnyekkel jár. DE nem a gyerek előtt! Persze ez nem azt jelenti, hogy nem láthat a gyerekünk olykor sebezhetőnek, gyengének, de meg kell állni a helyünket, hisz ez is egy példa előttük, a veszteségek feldolgozásának példája.

Belsőm, viselkedésem fiókokra osztódott. Olyan, mintha 3 lelki bugyrom volna. Az egyikben tanyázik a düh, gyűlölet, a másodikban a szeretet, megértés, szerelem, a harmadikban- ami a legfontosabb - tanyázik AZ APA. Őt akkor "veszem elő", ha a fiaimhoz az apjukról beszélek. Önműködőek.Nem is gondoltam volna, hogy a gyászom egyik formája a harag, mely kézben jár az önfegyelemmel és az örömmel! Kérdések tódultak a fejembe:" Meddig tart még? Miért ilyen elviselhetetlen?"  Fejemben, mintha egy diavetítő pörgetné életünk lapjait, tódulnak a képek. Egyik a másik után. Pokoli érzés! De tudom ez is kell a pillangó születéséhez:)

A hernyó pusztulása egy gyűrött szárnyú pillangót hoz létre, majd a szárnyak kisimulnak és egy gyönyörű pillangó születik.Ne feledjük azonban, hogy a születés egy fájdalmas dolog.

Hajnalban ébredek, még 4 óra sincs. Kinyitom a naplóm és csak úgy jönnek a gondolatok.Közben hallom az erkélyemen tanyázó fecskék fecskelését. Szeretem a hajnalt. Minden olyan csöndes, tiszta és nyugodt. Mintha a szél is tudna fájdalmamról, legalábbis a süvítése ezt sugallja. Képtelen vagyok egy helyben ülni és csak körmölni!!!!

Lefoglalván magam, takarítok.Takarítva a tisztaságot. Közben a rádióban felcsendül egy dal és hagyom hasson rám, de nem kellett volna! Most ismét a házasságomat siratom, a múltunkat és jövőnket egyaránt. De jó, holnap megint jönnek a gyerekek! Össze kell szednem magam :)"

Igazat mond az, aki azt mondja a távolság segít. De kell hozzá a veszteség gyászának megélése, BARÁTOKkal való őszinte beszélgetések, szerető CSALÁD. Meg kell engednünk magunknak a dühöt,  bolyongást a lakásban, az átzokogott  éjszakákat, az eldobozolt esküvői és nyaralási emlékeket.....Szépen lassan a dolgok leülepednek, majd a helyükre kerülnek. De ez a szív már soha nem lesz olyan, mint a rajzokon. De van rajtam olyan seb ami pokolian fájt, de ma már érzéketlen, ám a nyoma ott marad örökre.

A mai napig hallom Tőle  "az lesz amit mondtam". Hazudnék, ha azt mondanám nem érdekel mit ért ezen, de elkésett.  Az elmúlt hónapokban sokat változtam és ebben neki nagy "érdeme" van. Folyamatosan megkapom tőle a visszaigazolást,  jól döntöttem.

 

2012.június 15-e. budapesti lakos lettem, zuglói :) Jó ez így, bár nem ugrálok örömömben, hisz kénytelen voltam elhagyni a várost ahol születtem, ahol az iskoláimat végeztem, ahol a barátaim és a családom egy része él.  Otthagytam az életem  :(       Pokoli érzéssel nyom ez a tudat.

Mindez a válás miatt, hogy nyugalmam legyen, de mondhatjuk menekülésnek is. Egyedül vagyok ebben a hatalmas városban, nincsenek barátok, ismerősök, kedvenc szabó, hentes, zöldséges......Még az édesapám is hihetetlenül messze van, hiába van itt mégis. Mármint a városban.

 

DE, azért a Sors mindig nyújtotta felém a kezét volt, hogy tudtam vele élni, volt, hogy nem.

 

FIGYELEM :) a randivonal társkeresőn igenis meg lehet találni a társunkat  (erre még részletesen visszatérek :)!!!

Tehát, attól, hogy életem egy része elpusztult,  Új Élet is kezdődött 2012. június 16-án.

Fél lábbal még Kecskeméten voltam (innen kezdtem el a levelezést), mikor érkezett a randivonalra egy levelem T.-től :) Kedves és szimpatikus figurának tűnt így válaszoltam. Találkoztunk, azóta együtt vagyunk  :)

Még mindig ingázok a két város között, még mindig heti váltás van, de Ő nagyon sokat segít, támogat és meghallgat :)

Végre  :)

2012.december 13-án a bíróság kimondta a VÁLÁS-t  amire annyira vártam. A gyerekek felügyeleti joga ENGEM illet :) :) :) Végre bebizonyosodott az, amit egyébként is tudtam!  De hol maradnak a gyerekek lelki-fizikai biztonságáról szóló szabályozások, törvények? Ki az, aki megengedi azt, hogy egy gyermekelhelyezési per eddig húzodjon? Abba senki nem gondol bele, hogy min mentek Ők keresztül ezalatt a 2 év alatt?  Nem is értem :(

Nem hiszem eeeel!!!!!!!!!!!!!!!!   

:(

Ja, egy aprócskának éppen nem mondható tény. APA fellebbezett !!!!!!! Megint 2 év? 

folyt.köv. március 18-án (edzéstervem, étrendem és persze a lelkem :)  )

A bejegyzés trackback címe:

https://valasujelet-eletmodvaltassal.blog.hu/api/trackback/id/tr525046185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.