Ági vagyok 36 éves, elvált, 3 fiúgyermek édesanyja. Fiaim 18, 13 és 9 évesek. Nagyszerű gyerekek! 

Pokoli 3 éven vagyok túl! Volt ebben családi egység, szeretet,  boldogság, titok, szomorúság, magány, hazugságok tömkelege és útkeresés. Kicsit visszarepülök 2008-ba, amikor még azt gondoltam minden rendben van körülöttem.Bízom benne, hogy a családom és az exem nem orrol meg rám túlságosan a kitárulkozásom miatt. Nem szeretném Őt nagyon kiteregetni, nem akarom bántani.

Ekkor olyan volt az életem, mint egy festmény. Szerető férj, szerelmes nő (én), 3 gyönyörű fiúgyermek (tervben még 1-2 újabb poronttyal), egy hatalmas farm a város szélén halastóval, teniszpályával, kutyákkal, madárházzal, lovakkal és egy fantasztikus parkkal a kandallós ház körül. Szinte folyamatos volt az "átjárás" nálunk, jöttek- mentek a barátok, sütés- főzés és persze ekkora területen rengeteg meló. De nem bántam, akkor még nem. Úgy éreztem ennél tökéletesebb nincs is. Aztán történt valami.....és a Királylány élete pokollá változott! Ma már tudom, lépéről- lépésre, mit és hol rontottunk el, de mire rájöttem erre, túl késő volt.

Az egység, mint Család szétrobbant és szilánkjaira hullott :( összevagdalva mindannyiunkat :(

2013. január 08-án ünnepeltük volna a 19. házassági évfordulónkat. Szerelmi házasság volt a miénk, olyan mindent elsöprő. Mint, mindenki mi is úgy terveztük, hogy együtt éljük le az életünket. Aztán 2008 decemberében, hirtelen,. mintha egy villám csapott volna belém! Az addigi festményszerű életemet üresnek és hazugnak kezdtem érezni. Összezavart ez a gondolat. Nem értettem mi történik velem?! Rájöttem, hogy a lelkem és gondolataim apró fiókjai tele vannak sérelmekkel.

Soha nem veszekedtünk, a főbb döntéseket mindig a férjem hozta meg.Vannak kapcsolatok, ahol napirenden vannak a veszekedések, de ők még mindig együtt vannak. A mi tökéletesnek hitt házasságunk pedig szép lassan elrohadt belül. A temérdek ki nem mondott, lenyelt sérelem tette ezt!

Amikor megpróbáltam a saját gondolataimat, véleményeimet elé tárni, meghallgatta, de mindig a sajátjai jutottak érvényre. A mai napig nem értem. Ha Ő annyira Imádott ahogyan mondta, és mondja a mai napig is, hogy volt képes olyan bántó megalázó dolgokat mondani, mint "anyádba szakadt volna a fejed mikor világra jöttél" vagy "idióta barom" . Hogy lehet az, hogy valaki az egyik pillanatban szeretget, csókol, masszíroz, a világ legjobb feleségének mond és a csillagokat is lehozná nekem, a másikban ellök mert az ajtóban pont útban vagyok, vagy épp ilyen dolgokat mond nekem, mint amit. Sorolhatnám tovább, de ez a blog nem róla szól. Ráadásul szerettem és tiszteltem Őt.

Mivel ezek a dolgok évek alatt sem változtak, sőt részéről inkább természetessé váltak, menekülni akartam a házasságomból. Szenvedtem. Egyre ritkábban öltöttem már magamra a "boldog feleség" álarcát, de nem tudtam mit tegyek.

Aztán megtettem a legrosszabbat, amit tehettem. Belebolondultam egy másik férfiba és ez elindította a lavinát. Állandóan ő járt az eszembe, csak körülötte forogtak a gondolataim (persze a fiaim után)látni akartam, ha csak egy pillanatra is. Magamba szívtam finom és intelligens modorát, mely úgy hatott rám, mint drogosokra a szer. Mekkora hülye voltam!!!!!!! 

folyt.köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://valasujelet-eletmodvaltassal.blog.hu/api/trackback/id/tr75042442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.