Legkisebb gyermekünket  -aki 10 éves- viseli meg legjobban a heti váltás és maga a válás. Nagyon nehéz kezelni picinyke gondolatvilágának szárnyalását. Hisz egyenes kérdéseire azonnali választ vár. Értelmes, egyenrangú, korrekt választ.

A Tisztelt Bíróság és MI szülők "elértük"  ezalatt a cirka 3 év alatt, hogy a gyerekeink folyamatos bizonytalanságban vergődnek. Márpedig érzelmi bizonytalanságban létezni nap- nap után olyanná teszi az embert, mint egy háborgó óceán. Egyik pillanatban minden jó és szép, és egyébként a lecke is tanulható és szerethető az adott tantárgy, a másik pillanatban képes elpusztítani a Földet is, azt , ahol azok élnek akik az Ő "pusztulását" okozzák. Majd újra csend...Olyanná lett ez a kis ember, mint egy háborgó óceán. Hol egészen a mélyére látok, mert nyugodt, nem fodrozódik, máskor pedig cunamikkal kell küzdenem. Milyen önző is vagyok....nem én küzdök abban a pillanatban...hanem Ő...önönmagával :(

Rájöttem, jobb ilyenkor Őt hagyni magában, a saját gondolatai rendezésére, vagy csak egyszerűen sírja- dühöngje ki magát. Igen ám! De hol a határ? Mikor mondhatom neki, hogy most már aztán elég! "Ne beszélj csúnyán, ne tombolj, ne rongáld meg a ...." Két varázsszó van. TÜRELEM és KÖVETKEZETESSÉG. Türelem ahhoz, hogy fájdalma van amit ki kell, hogy adjon, következetesség arra, hogy attól még nem törünk- zúzunk mindent magunk körül.

Viszont van egy pont amikor is már nem vagy képes magad segíteni rajta. Ezért fordultunk pszichológushoz. Valahol az éterben a férjem és a drnő között félreértés alakult ki, mert nem a kisfiamnak, hanem nekünk kellett a kapun belülre kerülnünk.. Nagyon meglepődtem, de hát a gyerekért mindent.....

Nagy várakozással tekintettem a drnővel való találkozásra. Hittem, hogy ez segít a fiamnak, pláne, hogy Ő kérte,  tudjon beszélni valaki olyannal, aki nem apja nem anyja, és megőrzi az Ő picinyke lelkének kusza titkait. Hófehér kerítés, kellemes sárga fal, gondozott növények. Ez a kép fogadott a drnő háza láttán. Kiszálltunk az autóból és Balázs irdatlan futásnak eredt. Hiába kiabáltunk utána, kérve álljon meg, jöjjön vissza, Ő csak futott- és futott. Eddig a benne halmozódó érzelmek, mint fájdalma a testnek, fájdalma a léleknek és fájdalma a kimondott szavaknak, ebben a pillanatban felrobbantak benne. Loholt az elveszett dolgok után, vagy nem is után, sokkal inkább az elvesztés bizonyossága elöl. A válásunkkal minden remény elszállt belőle amivel a biztonságérzete is elveszett. Rohant a végtelen homokban, s mire utolértük ott térdelt benne fájdalmától összegömbölyödve. Férjemmel próbáltuk rávenni, hogy menjünk be, de MEGTAGADTA.

A drnő azt mondta, először minket akar "megvizsgálni", mert a gyerek az csak a mi tükörképünk. Pokoli délutánt szerzett ezzel nekem. Felkavart mindent, amiből sikerült a 3 év alatt kigyógyulnom. Olyan volt, mintha újra a bíróságon ülnék és sorolnám a sérelmeim, Ő pedig újabb sz..kupacokat lapátolna a fejemre, és persze fordítva.  Azt leszűrtem rövid idő alatt, hogy szakmáját értő emberrel ülök szemben, aki látta, hallotta a néma sikolyt mosolyom mögött. De én ezt nem akaroooooom!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Lezártam, hagyjanak békén! Ordítottam volna legszívesebben, de disztingváltam.

Azt mondta- amit magunktól is tudtunk egyébként- , hogy addig, míg nem vagyunk képesek nyugodtan, feszélyezés nélkül beszélgetni, és itt a beszélgetéseken van a hangsúly, addig a gyerekeink sem fognak megnyugodni. Állította tele vagyunk vegyes érzelmekkel, dühvel, fájdalommal a másik irányában. Kérte, ne nagyon találkozzunk. Szegény, nem tudta mi is van valójában a háttérben. Mi már SOHA, de SOHA nem leszünk képesek normálisan beszélgetni egymással. Senki nem érti, hogy kerül egy "egyszerű" válásba 17 alperes......én pedig már nem magyarázom, meguntam. A férjnek minden a vagyonról szól. Papírokról, pénzről, győzelmekről -de minden áron- és persze manipulált érzelmekről. 

Tudom, hogy kettős játékot játszik, amit a pszichológusnak és amit a bíróságon mond, színjáték. Ismerem, tudom, hogy hazudik. Már csak azt nem értem, engem miért zaklat fel????? Miért szeretném tőle hallani, haragszom rád, lezártam, örülök, hogy megtaláltad a társad én is azon leszek, hogy.......

Ehelyett; "Te semmit sem tudsz, semminek nincs itt még az ideje, az lesz amit mondtam. Angliába megyünk..együtt.....a végén majd megérted miért volt erre szükség.....az apádat sem ismered....Ő nem az, aki......" 

Istenem segíts!!!!Meddig tart ez még???

A pszichológus is megkérdezte tőle, miért terelte rögtön jogi útra ezt az egészet, mikor még tele van érzelmekkel??? Hogy létezik az, hogy vasárnap este 18:00-kor kiderül a megcsalás és másnap reggel 8:00- kor már az ügyvéd által megfogalmazott levél már készen van. Mi volt benne? Hát az, hogy mit csináljak, illetve mit ne csináljak a nem létező vagyonnal. Érthetetlen. 

A jogrendszer- ha ezt annak lehet nevezni- totálisan tönkre tett mindannyiunkat. Ami a legfájóbb, a gyerekek szenvednek a legjobban. Ez a JOG. Nemhogy segíti a minél fájdalom- és zökkenőmentesebb elválást, szétválást, hanem sokkal inkább ők tehetők felelőssé a gyermekek zaklatottságáért.

Kérdezem én, hogy tarthat ma Mo-on egy gyerekelhelyezési per 29 hónapja, azaz  2,5 éve!!!!!!!!!!!!!

Ki az, aki ezt hagyja?????

kérdések....kérdések....kérdések...

de nekik mi csak papírkupac vagyunk...semmi több.....nem gyerek....nem anya.....és nem is apa.......

ez KATASZTRÓFÁLIS!!!!!!!!!!!!

Minden a 3. terhességem idején kezdődött. Amikor megtudtam, hogy ismét egy új élet fogant meg a pocakomban, az örömöm minden határt elsöpört az utamból. Annyira büszke voltam! Kifejezetten olyan ruhákat hordtam, hogy mindenki láthassa az egyre gömbölyödő pocakomat. Tudom, hogy fontos a vitaminok és ásványi anyagok bevitele különösen ebben az időszakban, ennek érdekében ami tőlem telt meg is tettem. De valahogy nem kívántam sem a zöldséget, sem pedig a gyümölcsöt. Sokkal inkább a szénhidrátokat és a tejtermékeket. Ez lett a "vesztem" !

Ekkor még csak időközönként jelentek meg aknék az arcomon, de mára  borzalmas lett :(.  Az arcomat, államat és a nyakamat elborítják a hatalmas piros gyulladt göbök. Mára ez nem csupán egészségügyi probléma lett számomra, hanem lelki is. Ilyenkor - már automatikusan- lehajtott fejjel közlekedek, hogy senki nem lássa mik éktelenkednek a fejemen :(

Rengeteg orvosnál jártam (belgyógyász, nőgyógyász, fogorvos, bőrgyógyász, stb..), de minden leletem negatív lett. Voltam vérvételen, pajzsmirigyvizsgálaton, vesevizsgálaton, stb..Kaptam egy Zoley nevezetű fogamzásgátlót, de nem sokat használt, mármint a bőröm csak kb.1-2 hónapig volt szép tőle. Ekkor úgy döntöttem, hogy kezembe veszem a problémám.

Elkezdtem bújni a netet és a fórumokat. Hát, ott elég sok hülyeséget lehet olvasgatni!!! Viszont a szakmai oldalakon kezdtem felvilágosodni. Alapos kutatás eredményeképp rájöttem, a problémám mélyebben gyökeredzik és ennek fényében a kiváltó okokat 7 részre osztanám:

  1. Krém állagú alapozók
  2. Bőrtisztítás- higiénia
  3. Étkezési szokások
  4. Gyomor-bél- emésztési problémák
  5. Hormonok
  6. Stressz
  7. Fogamzásgátlók

Ezek alapján kezdtem el tesztelni magam, mi lehet a kiváltó ok. Abba hagytam a fogamzásgátló szedését, hogy ezzel se zavarjam össze a szervezetem.  Nálam - egyenlőre úgy tűnik- 3., 4. és a 7-es pont a ludas.

DE,

megtaláltam rá a "gyógyszert"is........

folyt.köv.........

Tele vagyok olyan, megváltom a világot érzéssel! Tudtam, hogy szenvedni fogok, de persze azt is, hogy ez nem az elején lesz. Ilyenkor még erőtől és kitartástól duzzadóan tekint az ember lánya erre a dologra.

Persze a legfontosabbak között van, bármilyen hihetetlen is, a mentális felkészülés. Sokszor mondják "minden fejben dől el", és ez tényleg így van.  Hiába tornázgatok, eszegetem a salátákat, és nyugtatom magam azzal a hétvégi zabálás után, hogy majd holnap ledolgozom, ez önámítás. Így nem fog menni. Emberek vagyunk és ugyebár esendők. Ehhez kell a mentális ottlét, kell a cél, nagyon fontos! Tudnom kell mit akarok elérni, mit várok el magamtól, illetve azt mikorra akarom megvalósítani :)

Edzésnaplót vezetek amiben részletezem majd az egész program során alkalmazott étrendet, edzéseket, folyadék mennyiséget (nagyon fontos) és mindent ami velem történik.

DE

Mentális felkészülés ott kezdődik, amit már évek óta űzök, sokan ki is röhögtek már emiatt, de nem érdekel. Vezessünk napi rutint tartalmazó naplót. Muszáj megszervezni minden egyes napunkat, hogy ne csúszunk el a a teendőkkel és kifogás se legyen az estleges nem edzésre :). Erre érdemes rászánni legalább 1 hetet. Megfigyelve,hogy rendszeres napi tevékenységeim mennyi időt vesznek el, hova érdemes beiktatni az edzéseket. Emellett fontos a kaja, mert ugye nem ugorhatunk be most már egy pékségbe, vagy gyors kajáldába. Tehát, otthon kell azt összedobni. Ez szentírás! Legjobb, ha megbarátkozunk azzal, hogy meg KELL változtatni a gondolkodásunk, napi rutinunk nagy részét. Ez lesz a legnehezebb. A munka, a gyerek és az ő különórái, főzés, esti rituálék, stb...El kell fogadtatnunk a családdal, hogy igenis kell egy kis idő magunkra. Akkor nem dől össze minden és nem esnek  kétségbe, ha kis időre elvonulunk.

Ezeket az aranyköpéseket már loptam valahonnan  :), mondjuk nagy ész nem kell hozzá, de tényleg e szerint élek még akkor is, ha a családom csonka lett. Főleg! Persze ilyenkor nehezebb megoldani a gyerekek felügyeletét.

Hát nézzük;

Táplálkozás:

Az előzőeket megerősítem tömören: nem sza..kat kell bevinni, hanem minőségi táplálékot! Ez alap.

Folyadék:

Minden szempontból nagyon fontos! Azonban tisztázzunk valamit. A folyadékbevitel nem Cola, nem szörp és nem a "varázslatos" 100%-os gyümilé.!!!!! Az alkohol pedig szintén felejtős! Tehát, marad a tej, a víz, a tea és az általunk frissen préselt levek.

Egy felnőtt ember napi folyadékbevitele 2-3l. Húúú, ezzel hadilábon állok. Napi 0,5-1 liternél többet alig tudok magamba erőltetni.Egyenlőre. Ezt kell feltornáznom a hónap végére kb. 2-3 literre. Persze ez is kevés, aki edz annak a  minimum 3,5-4 liter az okés. 

Az első negatív jel amit a folyadékhiány okoz, hogy  a  testünk egyszerűen kiszárad. Lelassul az anyagcserénk, RG. hízunk, bőrünk löttyedni kezd, hajunk törni és hullani fog.

Kis hazánban egyre többen fogyasztanak palackos ásványvizet, csapvíz helyett, mondván ez utóbbi egészségtelen. Olyanokat is hallani, hogy a csapvíz tele van hormonokkal és gyógyszer származékokkal. De a Fővárosi Vízművek vizsgálatai alapján kijelenthető, hogy semmi baj nincs a csapvizeinkkel.

Azonban az nem elhanyagolandó, hogy a palackozott vizek optimálisan mértékben tartalmaznak ásványi anyagokat. Amennyiben ezt választod havonta cserélgesd a tartalom miatt. De ez is már lerágott csont.......

A zöldségekből és gyümölcsökből  sovány tejből, vagy joghurttal készült reggeli italok meglehetősen felpörgetik a reggeleinket. Változatosságának csupán fantáziánk szab határt. Ha van kis konyhakertünk, mentánk, levendulánk, citromfüvünk, mindezekkel varázslatos turmixokat készíthetünk csak zöldségből, csak gyümölcsből, vagy ezek kombinációiból. Saját készítésű leveink a kész levekkel ellentétben mentesek mindenféle adaléktól :)  De egy dologra figyeljünk, a magas kalóriatartalmúakból csak mértékkel fogyasszunk!

Reggel egy pohár gyógy- vagy vitalizáló teával mindenképpen sokat teszünk egészségünkért. Azonban kövessük a rájuk vonatkozó főzési, áztatási és adagolási tanácsokat. A menta, gyömbér és zöld tea adszolut jól indítja a napunkat  :)

Zöldség- gyümölcs:

Hát, pár hónappal még hadilábon álltam velük. Pedig a legfontosabbak az étrendünkben. Tele vannak élelmi rostokkal, ásványi anyagokkal, vitaminokkal. A legfontosabbak az élénk színű zöldségek és gyümölcsök, mivel azok tartalmazzák a legtöbb antioxidánst, ezek biztosítják szervezetünk egészségét. Ilyen például a paradicsom, pirospaprika, cseresznye, stb...Szakemberek szerint naponta legalább 5x kellene az étrendünkben szerepelniük! 

Húsok:

A tapasztalat az, hogy sajnos nagyon sok húst fogyasztunk. Én magam is imádom! Mindezek ellenére az tény, hogy számos vitamint és ásványi anyagot is tartalmaz, mint pl. B12 , ami egyébként növényekben meg sem található. Meg kell említeni az omega- 3 zsírsavat, melyek szintén értékes zsírsavak. Keressük az arany középutat :)

Zsírok, olajok:

Fontosak. Bárki, bármit is mond :) "Zsír nélkül nincs egészség!" állítja Szendi Gábor. Legmegfelelőbb a kókuszzsír, liba, sertés, kacsa-  vagy mangalica zsír. Oívaolaj, repce-,lenmag-,  tökmagolaj, mind jöhet :) 

Vitaminok:

Nagyon fontos. A legjobb, ha már az életmódváltás mentális felkészülési ideje alatt elkezded szedni, hogy mikorra kell a hatása, már ott legyen. Ugyanis rendkívül fontos, ha nem szeded, nem fogod bírni a terhelést és kikészülsz, azzal már jön is az ok amiért feladod :(

Nekem fontos volt (és Neked is ajánlom ) az orvosi vizsgálat, ami még gyakorlatilag most is tart. A rengeteg stressz hatására a vérnyomásom olykor az egekben volt, megspékelve egy kis szívzörejjel. De ma már mindezek ellenére nyugodtan edzek. 

..........és persze Gyuri Bácsi gyógyteái!!!!!!!

Polgár Ági 2013.03.03. 07:13

Testalkat típusok

Nem elég csak elhatározni, hogy "én mától klassz csajjá formálom magam" ( amire egyébként akár 120 kilósan, ENDOMORF alkattal is van esélyed ) Ez egy vicc lenne és persze veszélyes is!  Egyszerűen elképedve olvasom azt a sok baromságot amit különböző női oldalakon olvashatunk. Pl.:" Lapos has szenvedés nélkül"-pont a has???!!!!! Tavaszi méregtelenítés 4 nap alatt, stb.." Könyörgöm, van olyan aki ezeket elhiszi? Én csak úgy hívom eme agymosást, HIÁNYDIÉTÁK, de erre is majd visszatérek mert rendkívül fontosnak tartom! Ezen a területen totális káosz van a NŐk és Anyák fejében!!! 

Igyekeztem ezalatt a 2-2,5 hónap csend alatt szakmai  háttérinfókat is gyűjteni a "helyes" életmódváltásról, edzésekről, tanultam, vizsgáztam is ezekből ezerrel. Ja, és persze "befelé fordultam", mert nekem az is kell.

A megfelelő edzésterv és étrend kialakításánál fontos tudni melyik testalkattípusba tartozom.

 

3 féle testalkat típus van: ektomorf, endomorf és a mezomorf.

Az EKTOMORF alkat inkább nekünk Nőknek jó, ők az ún. modell alkatúak, bár én nem szeretnék ilyen lenni, csupa csont és bőr. Férfiban ritkán jó a magas, vékony, már-már sovány testalkat. Az a baj, hogy ők nem csupán soványak, de izmuk sem nagyon van, olyan kis tudóska féle :). Végtagjai hosszúak, felsőteste rövid, szűk mellkas, keskeny vállöv jellemzi. Nehezen épít izmot, elsődleges neki a tömegnövelés.

A második típus az ENDOMORF alkat. Rövid nyak, kerek arc, könnyen zsírosodik, izmai ernyettek. Puha, kerekded, hízásra hajlamos. Főleg hasra, karokra és combokra kapkodja fel a kilókat. Lábszárai aránytalanul vékonyak.

MEZOMORF testalkatúakra jellemző a széles vállöv, nagy mellkas, hosszú felsőtest,hatalmas izomerő. Góliátok :) Izmai merevek, masszívak. A NŐk teste homokóra, a Férfiaké téglalap alakú :)

Nos, alapos kutatás eredményeképpen megállapíthatom, hogy nincs teljesen tiszta testalkattípus :( Nehogy valami túl egyszerű legyen.

Én a MEZOMORF-ok táborát erősítem :), kicsi EKTO-val megspékelve :) Ennek megfelelően fogom az edzésem és az étkezésem alakítani. Külön kitérek majd a múltban gyökerező rémisztő étkezési szokásaimra, és az azzal kapcsolatos hülye berögzült gondolataimra (már elmúlt, meggyógyultam :) ) 

Aki most ezek láttán azt mondja, "persze ez mind tök jól hangzik, de az ÉN családomban mindenki kövér, telt, lapos fenekű, piszkafa lábú, és egyébként is, az anyum és apum hasa is hatalmas" Könyörgöm! Nem lehet mindent a genetikára fogni! Minden alakítható csak akarni kell!

Annak tudatosulnia kell bennünk, hogy , ha alacsonyak vagyunk soha nem leszünk magas, hosszú combú "csajok", .....és még sorolhatnám.

Szerintem csak érezzük jól magunkat!

"Kecskeméti albérletemben vagyok és elkezdődött az apahét. Próbálom magamban tudatosítani, hogy ezzel elkezdődött az "új életem" is. Most szembesülök csak igazán azzal a ténnyel, hogy Családunk és Egységünk nincs többé! Elfeleződtünk, osztozkodunk a gyerekeken, mint az utolsó szelet kenyéren. Szánalmas! Csak járok- kelek a lakásban nem találva a helyem.

Többször belenézek a szennyes tartóba- üres. Kimegyek a konyhába, rend van. Pakolnám a széthagyott játékokat és ruhákat, de nincs mit pakolni!  Nincs a pulton a megszokott ételek sokasága amit ugye egy 5 tagú család elfogyaszt.Megőrjít ez a pokoli csend! Megrázom magam és hangosan utasítom belső énemet, csak a jóra és a jövőre kell koncentrálni.

Rákattantam a netre. Olvasom az egymást követő  "válás után"-i talpra állási praktikákat. Baromságok!!!! Javasolja, hogy ne találkozz az exeddel (oké, de, hogy adom át a gyereket?), ne ücsörögj otthon, makramézz, találd meg magad, dolgozz (mintha nem abból tartanánk el a gyerekeinek ), jógázz, egyél salátát, kenj magadra joghurtot......maszlag. Ezektől mi lesz jobb????

Gyászolni akarok! Nem akarok Macsó Women lenni! Az biztos, hogy egy anya (apa) nem fuldokolhat a taknyában (bocsi) és nem tocsoghat az önsajnálatban. De a válást  fel kell dolgozni, az pedig mérhetetlen fájdalommal  és könnyekkel jár. DE nem a gyerek előtt! Persze ez nem azt jelenti, hogy nem láthat a gyerekünk olykor sebezhetőnek, gyengének, de meg kell állni a helyünket, hisz ez is egy példa előttük, a veszteségek feldolgozásának példája.

Belsőm, viselkedésem fiókokra osztódott. Olyan, mintha 3 lelki bugyrom volna. Az egyikben tanyázik a düh, gyűlölet, a másodikban a szeretet, megértés, szerelem, a harmadikban- ami a legfontosabb - tanyázik AZ APA. Őt akkor "veszem elő", ha a fiaimhoz az apjukról beszélek. Önműködőek.Nem is gondoltam volna, hogy a gyászom egyik formája a harag, mely kézben jár az önfegyelemmel és az örömmel! Kérdések tódultak a fejembe:" Meddig tart még? Miért ilyen elviselhetetlen?"  Fejemben, mintha egy diavetítő pörgetné életünk lapjait, tódulnak a képek. Egyik a másik után. Pokoli érzés! De tudom ez is kell a pillangó születéséhez:)

A hernyó pusztulása egy gyűrött szárnyú pillangót hoz létre, majd a szárnyak kisimulnak és egy gyönyörű pillangó születik.Ne feledjük azonban, hogy a születés egy fájdalmas dolog.

Hajnalban ébredek, még 4 óra sincs. Kinyitom a naplóm és csak úgy jönnek a gondolatok.Közben hallom az erkélyemen tanyázó fecskék fecskelését. Szeretem a hajnalt. Minden olyan csöndes, tiszta és nyugodt. Mintha a szél is tudna fájdalmamról, legalábbis a süvítése ezt sugallja. Képtelen vagyok egy helyben ülni és csak körmölni!!!!

Lefoglalván magam, takarítok.Takarítva a tisztaságot. Közben a rádióban felcsendül egy dal és hagyom hasson rám, de nem kellett volna! Most ismét a házasságomat siratom, a múltunkat és jövőnket egyaránt. De jó, holnap megint jönnek a gyerekek! Össze kell szednem magam :)"

Igazat mond az, aki azt mondja a távolság segít. De kell hozzá a veszteség gyászának megélése, BARÁTOKkal való őszinte beszélgetések, szerető CSALÁD. Meg kell engednünk magunknak a dühöt,  bolyongást a lakásban, az átzokogott  éjszakákat, az eldobozolt esküvői és nyaralási emlékeket.....Szépen lassan a dolgok leülepednek, majd a helyükre kerülnek. De ez a szív már soha nem lesz olyan, mint a rajzokon. De van rajtam olyan seb ami pokolian fájt, de ma már érzéketlen, ám a nyoma ott marad örökre.

A mai napig hallom Tőle  "az lesz amit mondtam". Hazudnék, ha azt mondanám nem érdekel mit ért ezen, de elkésett.  Az elmúlt hónapokban sokat változtam és ebben neki nagy "érdeme" van. Folyamatosan megkapom tőle a visszaigazolást,  jól döntöttem.

 

2012.június 15-e. budapesti lakos lettem, zuglói :) Jó ez így, bár nem ugrálok örömömben, hisz kénytelen voltam elhagyni a várost ahol születtem, ahol az iskoláimat végeztem, ahol a barátaim és a családom egy része él.  Otthagytam az életem  :(       Pokoli érzéssel nyom ez a tudat.

Mindez a válás miatt, hogy nyugalmam legyen, de mondhatjuk menekülésnek is. Egyedül vagyok ebben a hatalmas városban, nincsenek barátok, ismerősök, kedvenc szabó, hentes, zöldséges......Még az édesapám is hihetetlenül messze van, hiába van itt mégis. Mármint a városban.

 

DE, azért a Sors mindig nyújtotta felém a kezét volt, hogy tudtam vele élni, volt, hogy nem.

 

FIGYELEM :) a randivonal társkeresőn igenis meg lehet találni a társunkat  (erre még részletesen visszatérek :)!!!

Tehát, attól, hogy életem egy része elpusztult,  Új Élet is kezdődött 2012. június 16-án.

Fél lábbal még Kecskeméten voltam (innen kezdtem el a levelezést), mikor érkezett a randivonalra egy levelem T.-től :) Kedves és szimpatikus figurának tűnt így válaszoltam. Találkoztunk, azóta együtt vagyunk  :)

Még mindig ingázok a két város között, még mindig heti váltás van, de Ő nagyon sokat segít, támogat és meghallgat :)

Végre  :)

2012.december 13-án a bíróság kimondta a VÁLÁS-t  amire annyira vártam. A gyerekek felügyeleti joga ENGEM illet :) :) :) Végre bebizonyosodott az, amit egyébként is tudtam!  De hol maradnak a gyerekek lelki-fizikai biztonságáról szóló szabályozások, törvények? Ki az, aki megengedi azt, hogy egy gyermekelhelyezési per eddig húzodjon? Abba senki nem gondol bele, hogy min mentek Ők keresztül ezalatt a 2 év alatt?  Nem is értem :(

Nem hiszem eeeel!!!!!!!!!!!!!!!!   

:(

Ja, egy aprócskának éppen nem mondható tény. APA fellebbezett !!!!!!! Megint 2 év? 

folyt.köv. március 18-án (edzéstervem, étrendem és persze a lelkem :)  )

2010.november 07-én este kaptam egy fenyegető e-mailt, amiben az állt, tudják, hogy szeretem azt a férfit és ennek az infónak a férjem valószínűleg nem örülne túlságosan(azt hittem ilyenek csak a filmekben vannak, de tévedtem). Hát tényleg nem örült (másolatban megkapta ő is a levelet)! Berontott a hálóba  ahol voltam , lekevert 2 hatalmasat és kérdőre vont. 

Ez az éjszaka teljesen megváltoztatta az életem, a gondolkodásom és az értékrendem.

A lebukást követő nap, mikor teljes súlyával, mocskával átéreztem, mit hibáztam (persze azért idáig el kell jutni), a pokol legmélyebb bugyra volt. A lelkiismeret furdalás fura alattomos kis "teremtmény", mely úgy árad szét bennünk, hogy közben bűzös, rothadt lelket hagy hátra. 

Férjem bosszút esküdött és ennek folyamatosan érezzük a hatását. Egy kulturált és gyermekorientált, nyugodt válásra gondoltam. A családom és a környezetem figyelmeztetett, hogy ő ilyen és olyan dolgokat fog tenni. Elítéltem, megvetettem őket. Istenem, hát mégis igazuk lett!!!!

Pár hét elteltével kiderült nem csak tőlem akar megszabadulni, hanem a fiúk feletti felügyeleti jogot is meg akarja szerezni. Az egészben az a legundorítóbb, tudta és hangoztatta is mindenhol (még a bíróságon is), hogy tökéletes anya, feleség....vagyok, és mindezek ellenére hurcolta, hurcolja meg a gyerekeinket immáron második éve. Mikor ezt a tervét tudomásomra hozta, megsemmisültem!

"Sírok. Napokig csak sírok és zokogok és megint csak sírok. Sokszor egymást átölelve sírunk. Próbáljuk megfékezni a pusztulást és a romlást. Hol megy, hol nem, de mindezt egymás karjaiban tesszük :(  Az életünk visszatért a "rendes" folyamába. Teszek- veszek a házban és akörül, szülőire és bírósági tárgyalásokra  járunk, vásárolunk, vacsorázunk, barátokat hívunk (akiket Imádtam ) szeretkezünk, utazgatunk, DE VÁLUNK. Könyörgök itt ki a hülye? Normális élet ez? Persze, hogy nem!!!!  "

2011. év elején tettünk egymásnak egy  titkos esküt! Örökre együtt! És ennek szellemében telt el 2011-es év egészen 2012. januárjáig, amikor is már végképp elég volt az ármányaiból. Kicsit azt éreztem, ki akar csinálni ezzel a "kettős élettel". A négy fal között velem, azon kívül pedig válunk és mindenki éli a maga életét. Nem morbid egy kicsit? Hinni neki vagy sem? Olyan a lelke és a gondolatai , mint egy tokiói vasúthálózat, melyen 300km/h- val robognak át a vonatok. Alig látok a sötétben és csak botorkálok a ködben.

Ez idő alatt vissza- visszaszédültünk egymás mámorába, elfelejtve az egymásnak okozott sérelmeket. Ő folyton mondta és mondja, várjam ki a végét, az lesz amit ő mondott. Vagyis, újra együtt leszünk. Rabja lettem szavainak és ígéretének.Mint egy gályarab meneteltem súlyokkal a testemen és a fejemben, de a gyeplő nála volt, így az utat is ő választotta nekem. 

A családom, főleg az Öcsém és az Édesapám óva intettek és intenek ettől a fajta csapdától, féltenek. Ilyenkor mindig kijózanodok kicsit.

2011 nyarán a gyerekekkel albérletbe mentem. Pokoli volt.Úgy tudtam csak elhagyni a házat (ideiglenesen), hogy megegyeztem vele anya- és apa hétben. Életünk legönzőbb egyezsége volt. A fiaink mára teljesen szétcsúsztak. Bárki, aki ilyen 1 hetes váltásban gondolkodik könyörgöm ne tegye! A gyereknek a lehető legrosszabb! DE erre majd később vissza térek.

Mi még innen is tovább folytattuk a titkos viszonyt. Tudtam borzalmas amit teszek, ezért egy másik férfit akartam, aki elszakít tőle! Volt is egy gyenge próbálkozásom, de ........ilyen helyzetben érzelmi örvényben tartózkodunk, és ezek az érzelmek először rátelepednek a testünkre, mikor azzal szexelünk aki csupán eszköze memóriatörlésünknek, majd lassan szétterül bennünk, érzékszerveinkben a szemünkön, orrunkban, meghamisítva azok valós érzékelését. Orgazmusunk csak egy orgazmus lesz, a kép, melyet az agy vetít hamissá válik és saját érzelmeinket sem kódoljuk tisztán.

"Meg akarok szabadulni attól, akit gyűlölök és aki terveket sző, hogy az őrületbe kergessen, de nem tudok, mert szeretem. Bár nem érzem kifejezetten a szeretetet a lelkemben, illetve ez megfogalmazhatatlan. Mert gyűlölöm Őt, de, hogy is tudnám gyűlölni, hisz ismeretlen érzés, soha senkit nem gyűlöltem még. Taszít és vonz, ellök és magához ránt egyszerre. Ezeknek az ellentmondásos érzelmeknek megfelelően érzek közeledést és távolodást  Ő felé és Tőle el. Rájöttem, akkor lesz a lelkem szabad, ha megtanulom Őt nem "látni és érezni"., de túl sok mindent éltünk át ahhoz, hogy ez ripsz-ropsz működjön."

folyt. köv.

Ági vagyok 36 éves, elvált, 3 fiúgyermek édesanyja. Fiaim 18, 13 és 9 évesek. Nagyszerű gyerekek! 

Pokoli 3 éven vagyok túl! Volt ebben családi egység, szeretet,  boldogság, titok, szomorúság, magány, hazugságok tömkelege és útkeresés. Kicsit visszarepülök 2008-ba, amikor még azt gondoltam minden rendben van körülöttem.Bízom benne, hogy a családom és az exem nem orrol meg rám túlságosan a kitárulkozásom miatt. Nem szeretném Őt nagyon kiteregetni, nem akarom bántani.

Ekkor olyan volt az életem, mint egy festmény. Szerető férj, szerelmes nő (én), 3 gyönyörű fiúgyermek (tervben még 1-2 újabb poronttyal), egy hatalmas farm a város szélén halastóval, teniszpályával, kutyákkal, madárházzal, lovakkal és egy fantasztikus parkkal a kandallós ház körül. Szinte folyamatos volt az "átjárás" nálunk, jöttek- mentek a barátok, sütés- főzés és persze ekkora területen rengeteg meló. De nem bántam, akkor még nem. Úgy éreztem ennél tökéletesebb nincs is. Aztán történt valami.....és a Királylány élete pokollá változott! Ma már tudom, lépéről- lépésre, mit és hol rontottunk el, de mire rájöttem erre, túl késő volt.

Az egység, mint Család szétrobbant és szilánkjaira hullott :( összevagdalva mindannyiunkat :(

2013. január 08-án ünnepeltük volna a 19. házassági évfordulónkat. Szerelmi házasság volt a miénk, olyan mindent elsöprő. Mint, mindenki mi is úgy terveztük, hogy együtt éljük le az életünket. Aztán 2008 decemberében, hirtelen,. mintha egy villám csapott volna belém! Az addigi festményszerű életemet üresnek és hazugnak kezdtem érezni. Összezavart ez a gondolat. Nem értettem mi történik velem?! Rájöttem, hogy a lelkem és gondolataim apró fiókjai tele vannak sérelmekkel.

Soha nem veszekedtünk, a főbb döntéseket mindig a férjem hozta meg.Vannak kapcsolatok, ahol napirenden vannak a veszekedések, de ők még mindig együtt vannak. A mi tökéletesnek hitt házasságunk pedig szép lassan elrohadt belül. A temérdek ki nem mondott, lenyelt sérelem tette ezt!

Amikor megpróbáltam a saját gondolataimat, véleményeimet elé tárni, meghallgatta, de mindig a sajátjai jutottak érvényre. A mai napig nem értem. Ha Ő annyira Imádott ahogyan mondta, és mondja a mai napig is, hogy volt képes olyan bántó megalázó dolgokat mondani, mint "anyádba szakadt volna a fejed mikor világra jöttél" vagy "idióta barom" . Hogy lehet az, hogy valaki az egyik pillanatban szeretget, csókol, masszíroz, a világ legjobb feleségének mond és a csillagokat is lehozná nekem, a másikban ellök mert az ajtóban pont útban vagyok, vagy épp ilyen dolgokat mond nekem, mint amit. Sorolhatnám tovább, de ez a blog nem róla szól. Ráadásul szerettem és tiszteltem Őt.

Mivel ezek a dolgok évek alatt sem változtak, sőt részéről inkább természetessé váltak, menekülni akartam a házasságomból. Szenvedtem. Egyre ritkábban öltöttem már magamra a "boldog feleség" álarcát, de nem tudtam mit tegyek.

Aztán megtettem a legrosszabbat, amit tehettem. Belebolondultam egy másik férfiba és ez elindította a lavinát. Állandóan ő járt az eszembe, csak körülötte forogtak a gondolataim (persze a fiaim után)látni akartam, ha csak egy pillanatra is. Magamba szívtam finom és intelligens modorát, mely úgy hatott rám, mint drogosokra a szer. Mekkora hülye voltam!!!!!!! 

folyt.köv.

Polgár Ági 2013.01.20. 07:36

Blogom :)

Blogom lényege, -mint ahogy azt a neve is mutatja- megmutatom Nektek saját élettörténetemen keresztül, hogy minden élethelyzetből talpra lehet / kell állni! Azonban lezárni életünk egy bizonyos szakaszát  és nyitni egy új felé nagyon nehéz.

Sokat tépelődtem magamban, van-e jogom ennyire kiadni önmagam....Úgy döntöttem, VAN. Bízva abban, hogy így feldolgozni is könnyebb lesz majd ezt a poklot. Éreztem....ki kell írnom magamból mindent......De a változás nem csak itt kezdődik el, hiszen, ha változni akarsz, nem lehet csak az élet egy területét érinteni.

Legnehezebb lesz a LELKEM meggyógyítása, megtanulni, hogy csak előrefelé van és minden rossz csak egy múló állapot.

Változásomat végigkövethetitek napról- napra (szurkolásotokkal erőt adva), képről- képre. Ez egy 90 napos életmódprogram, amit május elején kezdek, és tele lesz akarati, érzelmi, mentális és fizikai hullámvasúttal. Miért olyan sokára? Két, lassan három éve nem mozogtam semmit és fokozatosan kell átállítanom a szervezetem az egészséges ételekre, illetve elkerülve az esetleges sérüléseket, ízületeimet, inaimat, izmaimat nyújtom, lazítom ezen idő alatt.

A programom nem arra épül, hogy "változz gyorsan, szenvedések nélkül", mert bizony piszkosul szenvedni fogok!  Utálom ezt a sok hülye (bocsi) beetetős fogyókúrás vagy éppen életmódváltós programot, melyek 1 hét alatt 2 kg-tól is megszabadítanak.! Igaz, hogy 1 hét alatt vissza is szeded, SŐT! Létezik szuper diéta, szingli diéta (Jézusom!!!) , káposztaleves nyavalya, 90 napos diéta és még vagy 100 féle!!! Persze, ne is tégy semmit a változásért csak "élvezd" ezen diéták hatását, ja és kapj be egy amolyan fogyi tabit, hogy teljes legyen az elégedettséged MAGAD felé!